1986. szeptember 29. Egy érdekes Toppola teszt az amerikai Auto Week magazinban. Szerző: S.L.T.
Tetejére a pont
Ez az ideális ötlet azoknak, akik szeretnek nomád módon utazni.
Európában alig akad pick-up. Ezt érdemes tudni, mielőtt bárki megkérdezné, hogy miért csinálna valaki lakófelépítményt egy Saabhoz. Pick-up nélkül mi lenne az amerikai lakóautó-piacból? Valószínűleg valami olyasmit építenének, mint a Toppola – mondjuk Toyotákra.
A Toppola ugyanarra az igényre reagál, amely az amerikai pick-up lakófelépítményeket is életre hívta. Az európaiak nyilvánvalóan szeretnek „vadkempingezni”, így könnyű elképzelni, ahogy valaki fejében megfogalmazódik a gondolat: miért ne tehetnék ezt egy saját autóra szabott, kis lakó felépítményben?
Semmi akadálya. Így amikor a Saab USA marketingesei egy svéd magazinban olvastak a Toppoláról, Bob Sinclair, a Saab elnöke jóváhagyta, hogy szerezzenek egyet Svédországból, és próbálják ki. Később még azt is megengedte, hogy egy hétre magamhoz vegyem. A búcsúkérdése a Saab Orange-i (Connecticut) központjának parkolójában egyszerű volt: érdekelne vajon valakit ilyesmi az Egyesült Államokban?
Ahogy átgurultam New England-on, azonnal világossá vált egy dolog: mindenkit érdekelt – ha nem is vásárlási szándékkal, legalább szemrevételezés céljából. És ezt meg is lehet érteni. Itt van egy vadonatúj, 16 szelepes, racingred Turbo Saab, ami egy hatalmas fehér… mi is ez?
Miután megszoktuk a bámészkodókat, gyorsan kiderült néhány dolog a Saab-Toppola kombinációról.
Először is: a Toppola nem változtatta meg számottevően az autó teljesítményét. A Turbo hátsó felfüggesztését megerősítették légrugó betéttekkel és keményebb rugókkal, így a körülbelül 2000 pound súlyú (szerk.: ez itt elírás lehet mert átváltva 900 kg lenne ami nem igaz, szerintem egy nullával többet írtak) üvegszálas felépítmény és a benne tárolt holmik nem borították fel az autó egyensúlyát. Másodszor: az aerodinamika meglepően jó volt – kb. 160 km/h-ig alig lehetett érezni, hogy ott van. Jelenlétét leginkább az első légterelő árulta el, amely a szélvédő fölött hajlott vissza a látómező felső szélébe. Mivel egyszerűen a hátsó ajtó tömítésére lett ráhelyezve (az ajtót eltávolították), majd az ereszcsatornára rögzített tetőcsomagtartóval és csavarokkal rögzítették, számítottam rá, hogy oldalszélben vagy kanyarban bizonytalan lesz. De a Toppola csak akkor éreztette igazán a jelenlétét, amikor erős oldalszél fújt, vagy nedves, kanyargós országúton haladtunk – de akkor is csak olyan sebességnél, amit egy ésszerű sofőr amúgy sem használna egy hasonló járművel.
De mihez is lehetne hasonlítani? Tulajdonképpen semmihez. A Toppola nem „családi” lakóautó – akárcsak a háromajtós Turbo, ez is inkább egy párnak készült. Ennek megfelelően az elrendezés: egy nagy, kényelmes franciaágy a vezetőfülke felett, hajóstílusú szellőzőkkel, olvasólámpákkal és tárolókkal, amelyet egy elhúzható függöny választ el az „állómagasságú” mini-konyhától.
Látványos poénnak sem volt utolsó a Toppola – kezdetben állandóan nevettünk, amikor ránéztünk. De hamarosan a vezetés ugyanolyan természetessé vált, mint bármely más autóé – mert egyszerűen semmi különös nem történt vele. Az üzemanyag-fogyasztás ugyan változott a Turbo névleges 7,8 literes átlagáról kb. 12 literre, de ezen kívül könnyen el lehetett felejteni, hogy egy hatalmas üvegszálas doboz van az autóra csatolva – mert az egész konstrukció továbbra is úgy viselkedett, mint egy autó, nem mint egy teherkocsi. Ez volt az, ami miatt a Toppola az egy hét és ezer mérföld után a szívünkhöz nőtt. A külső megjelenés dacára elkezdett értelmet nyerni. Sok Turbo-tulajdonos pár valószínűleg szeret kirándulni, túrázni, sátrazni – és ez sokkal vonzóbb megoldás, mint a klasszikus autós kempingezés vagy a túlzásba vitt lakóautózás.
Hogy a Toppola eladható lenne-e az USA-ban, az már lényegtelen – mert nem sokkal a próbaút után a Saab USA megtudta: a 3000 dolláros lakófelépítményekből egy darabot sem fognak már eladni. A gyártó cég ugyanis időközben megszűnt.
S.L.T.