A Toppola történetét Peter Malmberg, a Toppolát gyártó cég vezetője foglalta össze a hivatalos toppola.com weboldalon. Ezt a történeti áttekintést nagyrészt az ő írásából és az interneten még fellelhető anyagokból állítottam össze.
Minden a 80-as évek elején kezdődött, a svédországi Filipstadban, ahol finn származású Arwo (Arvo) Pullola olyan kemping felépítményt talált ki, amit egy Saab kupé csomagtartó ajtajának eltávolítása után a karosszériához lehetett illeszteni. Az autón semmilyen átalakítást nem kellett végezni, így az bármikor visszaalakítható volt. A lakófelépítményben fel lehetett állni és két személy részére is kényelmes ággyal rendelkezett.
A Toppola szó a svéd “topp” (tetején), az “ola” Arwo Pullola nevéből származik.
A svéd Peter Malmberg alig múlt 25 éves, és akkoriban hajókiegészítőket árult a Skåne Marinnál. Tudomására jutott Arvo találmánya, és meglátta a fantáziát a dologban. 1982-ben megvásárolta tőle a projektet, majd Matts Mollestam hajóépítővel együtt megalapították az EMICO i Kågeröd AB-t (Kågerödi EMICO Kft.) Az építéshez Helsingborg és Malmö között található Kågerödben egy régi kovácsműhelyt béreltek ki. Mindketten hajós emberek voltak, ez jellemezte új vállalkozásukat is. Aki már látott közelről Toppolát, tudhatja, hogy szoros a kapcsolata a hajóiparral, az alkalmazott technológiák és kiegészítők is onnan érkeztek.
1982 tavasza lendületesen indult, 10 felépítményt gyártottak, éjjel-nappal folyt a munka miközben megismerték a projekt buktatóit is. A tizedik építés után rájöttek, hogy a technológia fejlesztésre szorul, a gyártás könnyítése érdekében az eredeti formákat újra kell gondolni. A szilárdsággal nem volt baj, csak a munka egyszerűsítése miatt akartak változtatni. Ezeket a korai modelleket a bal oldalra helyett hátsó ajtóról, a tetőcsomagtartónál lévő alsó, hullámos részről és a kissé hátrafelé dőlő felépítményről lehet felismerni. A 10 darabon túl további kettő készült, ezeket Norvégiába szállították.
1982 tavasza lendületesen indult, 10 felépítményt gyártottak, éjjel-nappal folyt a munka miközben megismerték a projekt buktatóit is. Ezeket a korai modelleket a bal oldalra helyett hátsó ajtóról, a tetőcsomagtartónál lévő alsó, hullámos részről és a kissé hátrafelé dőlő felépítményről lehet felismerni.
A tizedik építkezés után rájöttek, hogy az építési technológiát újra kell gondolni, újra kell tervezni. Malmberg elmondta: A tulajdonosoknak nem kell aggódniuk, az első Toppolák szerkezeti szilárdságéval és tartósságával nem volt baj, de az első formákat rosszul építették meg, és ez nehézségeket okozott a gyártásban. Például a szendvicsszerkezet magja egy olcsó Bonocel poliuretán hab volt. Ezen kívül Arvo úgy gondolta, hogy az ágy alatti hullámos aljzat erősebbé teszi a vázat, de ez nem így alakult, valójában gyengébbé és nagyon nehézzé tette. A 10 darabon kívül összesen még kettőt készítettek és szállítottak Norvégiába.
A következő generáció már új gyártóformát kapott, amivel könnyebb dolguk volt. Egy picit a külső is változott, a hátsó rész 10 cm-rel magasabb lett, a hátradőlést is megszüntették, így optikailag könnyedebb benyomást keltett. A tetőcsomagtartónál lévő alsó hullámos részt kisimították, és változtattak a belsején is, de az ajtó még mindig a bal oldalon maradt. 1982 nyarán jó néhány prototípus készült, melyek egyre fejlődtek. A gyártáson általában öten dolgoztak. Az akkori csúcstechnikával formában, kézi laminálással készültek. A felépítmény váza szendvicsszerkezetű, kívül-belül üvegszál erősítésű műgyanta rétegek között habosított PVC (TERMANTO) volt, pontosan úgy, ahogy a hasonló anyagú kis hajók készültek. Később a TERMANTO-t a Diab Barracuda váltotta fel. Ez a megoldás nemcsak masszív, ugyanakkor könnyű szerkezetet, hanem hő- és zajszigetelést is biztosított.
Szeptember elején került a SAAB a képbe. Nagy volt a kontraszt a kis EMICO és a nagy SAAB között, de ez az időszak új gondolkodásmódot és forradalmi változtatásokat hozott. A SAAB megkövetelte, hogy az elkészült lakóautónak olyan szépnek és kényelmesnek kell lennie kívül-belül, mint az autóiknak, ez egyúttal hihetetlen előrelépés volt.
Több változás is történt, az 1984-es modellévben. A balra tolt üvegszálas hátsó ajtót a középre helyezett alumínium ajtóra cserélték. A hátsó ajtó mindkét oldalára ablakokat szereltek, hogy a belső visszapillantón keresztül ki lehessen látni. Az ajtó felső részére egy kerek ablak került, hogy „kabinérzetet” keltsen, és két kis nyitható kerek ablakot szereltek fejmagasságában a fekvőrészben. Minden textilt lecseréltek és világos szőnyegekkel borították a mennyezetet és a falakat. A Saab megkövetelte, hogy a szekrények és a konyhasarok fából készüljön. A legnagyobb durranás a Wallas tűzhely bemutatása volt, ami tulajdonképpen tűzhely és kályha is volt egyben. Drága volt ugyan, de cserébe négy évszakossá tette a Toppolát, így akár télen is használhatták. Ebben az időben a Toppola színe felül és hátul fehér volt, míg az alsó részén fekete, de ősztől a feketét szürkére váltották.
A SAAB sok munkát fektetett a projektbe, pl. új prospektusokat is készítettek négy nyelven – svédül, angolul, franciául és németül. Az ötlet az volt, hogy a Toppolát minden piacon bevezetik. Kiadtak egy négynyelvű, 16 oldalas használati utasítást, és számos egyéb marketing tevékenységet is folytattak.
Malmbergék részt vettek az új Saab 9000 végső fejlesztésében, hogy ne merüljön fel nehézség a Toppola későbbi telepítése során. Már a 9000 premierjén is reklámozták a Toppolát: minden SAAB-kereskedőnél a bemutatóterem bejárata előtt két fekete 900-as turbóra szerelt Toppola állt. Ekkor a Toppola volt a SAAB legnagyobb és legdrágább eredeti tartozéka. Mindent leszállítottak, amit kellett és nagy reményekkel újjáépítették a kågerödi üzemet, és további alkalmazottakat vettek fel.
Az EMICO és a SAAB erőviszonyai nem voltak kiegyenlítettek, sajnos ez odáig vezetett, hogy 1984 karácsonya előtt véget ért a reményteljes közös munka. A cég megszűnt és be kellett zárni az üzemet. Peter Malmberg nem árult el sok részletet, de diplomatikusan kemény iskolának nevezte az együttműködést, ahol sok jó dolgot megtanult. Valójában az együttműködés azért ért véget, mert a Saab kirúgta a kiegészítőkért felelős vezetőket. Egy évig szünetelt a gyártás, mással foglalkozott, majd ismét kezébe vette az irányítást, immáron Saab nélkül, saját marketing tervvel.
1986-ban új vállalatot alapított, a Scandót. Pénzügyi források hiányában leginkább sajtóközleményeket adtak ki. A sajtó pedig kapva kapott a különlegességen és egyre több helyen, egyre részletesebben mutatták be a Toppolát. A Svéd Kereskedelmi Tanács támogatásával még a televízióba is bekerültek. Nemzetközi kapcsolatokat építettek ki és 13 országban tervezték az értékesítést. Bár az exportértékesítés valójában deficites volt, mert az új importőröket támogatni kellett az indulásban.
Külföldre a legtöbb Toppolát Németországba szállították, ahol a TÜV jóváhagyást is megkapták. A szigorú vizsgálat egy évig tartott, és egy vagyonba került. A német sajtó fantasztikusan jól fogadta a Toppolát, de mire a TÜV kész volt, már lecsengett a lelkesedés. Többnyire Ford Scorpio és Sierra modellekre készült felépítményeket szállítottak.
1986 utána a hátsó fal mindkét oldaláról eltávolították az extra ablakokat, valamint a kerek hálószoba ablakokat is, mivel a bajorországi beszállító túlságosan megemelte az árukat.
Abban az időben lehetőség volt olyan Toppolát vásárolni, amit mindenki maga rendezhetett be. Három felszereltségi szint volt: „Sport”, csak ágy és szekrények, „Continental” ágy, szekrény és konyha, valamint „Scandinavia” ágy, szekrény, konyha és Wallas fűtés téli használatra.
1986-1987 körül a Toppola teljesen fehér lett, alul-felül, hogy jobban illeszkedett az autók színéhez.
Néhány különlegesen széles ajtós Postás Toppola (yrkes Toppola) készült a Saab belső levelezése, postája részére. (yrke szó jelentése: foglalkozás, szakma) Az ajtók többféle nyílásúak voltak, volt amelyik felfelé nyílt mint egy kombi autó.
1987 nyarán az üzemmel közös épületben lévő cégnél tűz ütött ki, jelentős károkat okozva. Egy évig tartott a küzdelem a biztosítótársasággal, miközben a németországi TÜV is késlekedett. A kettő együtt már túl sok volt, 1988-ban ismét megszűnt a termelés. A gyártás mellett Toppolák bérbeadásával is foglalkoztak, szerencsére ez az üzletág sikeresen működött, míg állt a termelés.
Pár év múlva a potenciális ügyfelek nyomása olyan nagy lett, hogy Peter Malmberg a korábbi évek tapasztalatait felhasználva belefogott egy teljesen új Toppola fejlesztésébe, amit 1990-ben mutattak be Toppola II néven.
Leginkább arra volt igény, hogy a Toppolát bármilyen autóra fel lehessen szerelni. Emiatt a Toppola II két darabból készült úgy, hogy a felső szabványos részhez egy modellspecifikus cserélhető egység csatlakozott, amit „Damask”- nak nevezetek el. Ezzel a módszerrel létrejött egy teljesen új termék is, a Toppola Pickup. Ebből egyféle modell készült, ami nagyjából a piacon lévő összes pickuphoz illeszkedett. A beltér tekintetében a szokásos, nagyméretű 1,70 x 2 méteres ágy mellett egy nagyobb konyhát, asztalokat és négy ülőhelyet is ki tudtak alakítani. Körülbelül 6 köbméteres volt, a belső magassága 192 cm, teljes szélessége 170 cm. A könnyű szendvicsszerkezetű felépítmények gyártásában már járatosak voltak, így 250 kg alatt tudták tartani a pickup változat súlyát is. A szélessége csupán 175 cm, mint minden Toppoláé, így nem lógott túl az autón, ennek köszönhetően szűkebb helyeken is elfért, valamint a gyári tükröket használhatták.
A SAAB Aircraft aerodinamikai ötleteit figyelembe véve a kisebb légellenállás elérése miatt a Toppola II felső részénél is történtek változtatások. Kívülről is jól látható, hogy az első ajtó vonalában van egy törés az oldalfalban. Ezáltal a fekhely szélesebb lett, és hogy a lábtér nagyobb legyen emeltek az orr magasságán is, és a légterelő spoiler alsó profilja is más lett. A karosszéria minden szögletét lekerekítették. Az új modell jobban illeszkedett a modernebb autók lekerekített formáihoz is.
A Toppola le- és felszerelése nem nehéz dolog, ha megvan hozzá a megfelelő eszköz. Sok variációt építettek erre, amik ugyan jól működtek, de nagyon drágák voltak. A Toppola II-höz kifejlesztettek egy új, babahinta rendszerű megoldást, ahol egy utánfutó csörlővel lehetett felemelni. Biztonsági okokból egy horgot is építettek a Toppola tetejébe. 1990-ben egy ilyen extra 4800 SEK volt. (a Toppola alapára 37 965 SEK)
A 9000-re emelik a Toppola 2-t 
Babahinta utánfutó csörlővel
Mire tökéletesen elkészült az új modell, és beindulhatott volna az üzlet, a kilencvenes évek elején beütött svéd gazdasági recesszió visszavetette a szabadidő piacot. Ez hatással volt a Toppolára is, így 1996-ban megszüntették a gyártást.
Összesen körülbelül 300 Toppolát gyártottak, amiből nyolcvanat exportáltak 13 különböző országba. Németország volt a legnagyobb külföldi piac, ahol körülbelül húsz talált gazdára. A második generációs Toppola II-ből összesen körülbelül 15 darab készült. Az NG900/9.3-hoz 3-5 db, a SAAB 9000 CC-hez 4 db, és néhány az OG900-hoz is. A Toppola Pickupból 4-5 darab készült.
Nehéz megmondani hány darab maradt fent, de az bizonyos, hogy Magyarországon van egy. 🙂
